Szellőzés egy lakóépületben
Az „életminőségért folytatott küzdelem” kifejezést legtöbben köztünk az „anyagi jólét elérésére törekvés” szinonimájaként érzékeljük. Eközben a nappali levegőminősége sokkal fontosabb, mint a belső „státusz” elemei, márkás ruházat vagy designer bútor. Valójában az alacsony minőségű (nem megengedett szabványoknak meg nem felelő) levegő tartós és szisztematikus kitettsége a jó közérzet romlását, a munkaképesség csökkenését és sajnos az egészség romlását okozhatja. A légmobilitás megengedett és optimális normáit, hőmérsékletét és páratartalmát nem hiába írták a műszaki előírásokba és a gyakorlati kódexekbe. A GOST követelményei szerint, figyelembe véve a szoba összes paraméterét, szellőztetési rendszert dolgoznak ki egy panelházban, egy téglából épült sokemeletes épületben vagy bármely más lakóépületben. A szükséges levegőcsere (a szennyezett levegő és a friss levegő eltávolítása) biztosítása érdekében kiszámítják és megtervezik egy szellőzőrendszert. Vizsgáljuk meg részletesebben, hogyan lehet egy lakóépület szellőztető rendszerét megvalósítani.
Tartalom
- A szellőztető rendszer kiválasztásának jellemzői
- A lakásokban használt szellőztető rendszerek típusai
- Levegő be- és elszívása különféle szellőztető rendszerekben
- Részletek a lakóépület szellőztetési rendszeréről
A légcsatornák, levegőelosztók, szellőzőcsatornák és a szellőztető rendszer egyéb elemeinek elrendezésére szolgáló rajzokon kívül a szellőztetőberendezések alkatrészeinek részletezése, az energiafogyasztás és az általános méretek kiszámítása készül. A panelházban, valamint a téglaházban a szellőztető berendezést átgondoltnak és hatékonynak kell tekinteni, mivel a légcserének biztosítása mellett a házban télen is meg kell őrizni a hőt. Ezenkívül a megfelelően felszerelt szellőzés megakadályozhatja a tűz terjedését vészhelyzet esetén, ezt megkönnyíti a tűzálló anyagok használata a felszerelés során, az automatikus biztonsági szelepek beszerelése.
A szellőztető rendszer kiválasztásának jellemzői
Egy adott épületnél a szellőztető rendszert választják, figyelembe véve az emeletek számát, az épület kategóriáját, a forgalmi zaj becsült szintjét, a légszennyezés mértékét. A szellőzőcsatornákon keresztül történő természetes mozgás (a hőmérséklet és a szélnyomásesés miatt) megszervezése a negyedek belsejében, ahol a forgalmi zaj szintje nem haladja meg az 50 dBA-t, ajánlott. Kényszerített indukciós burkolatokkal vagy beáramló rendszerekkel vannak felszerelve, hogy biztosítsák a kényelmes körülményeket az épületekben, ahol a homlokzatok forgalmi zajszintje meghaladja az 50 dBA-t.
A többszintes épületben a csatornák szellőzővezetékeinek elrendezése egy közös főtengely segítségével, amelybe a levegő bejut az erősítő csatornák-műholdakból
A lakásokban használt szellőztető rendszerek típusai
- szellőztetés, amelyet a levegő természetes eltávolításával, a szellőzőcsatornákban a hőmérséklet-különbség és az ablakon és ablakokon átáramló külső levegő beáramlása következtében kialakuló huzat révén vezetnek be;
- kombinált rendszer kényszerleszívással és természetes levegőáramlással, vagy fordítva, a beszívott levegő mechanikus befecskendezésével és természetes eltávolításával;
- teljesen mechanikus, kipufogó és friss levegő befecskendezése.
Levegő be- és elszívása különféle szellőztető rendszerekben
A friss levegő bejuttatása a helyiségbe különböző módon történik, az alkalmazott szellőztető rendszertől függ. Ha a befúvott levegő nem melegszik, akkor azt a felső zónába kell vezetni, hogy a fűtött helyiség levegővel való legjobb keverés biztosított legyen. Azokban a rendszerekben, ahol a bemenő levegőt fűtőkészülékek fűtik, a külső levegő az eszközök fölé vagy mögé lép be, hogy biztosítsa a melegítést. Decentralizált áramlású rendszerekben, ahol a levegőt az ellátóberendezések beépített fűtőkészülékei segítségével melegítik, a levegő a helyiség felső vagy alsó részébe kerül. Levegőt szállítanak a nappali helyiségekbe (gyermekszoba, tanterem, hálószoba és közös helyiség). A kipufogó levegőt, függetlenül a szellőztető rendszer típusától, a konyhák, a fürdőszobák és más kiegészítő helyiségek felső részéből kell előállítani. A szellőzőrácsoknak legalább 2 m (vagy magasabb) magasságban kell lenniük a padlószint felett.
A csatornák szellőzővezetékeinek vázlata a levegő elszívásával külön szellőzőcsatornákon keresztül
Részletek a lakóépület szellőztetési rendszeréről
A lakóépületek szellőztetését a tisztaság kötelező elrendezésével kell elvégezni, ki kell zárni a szennyezett levegő áramlását a kiegészítő helyiségekből a lakóépületekbe. Ajánlatos az egyes helyiségek elszívótengelyeit blokkokká kombinálni. A levegő bemeneti és kimeneti természetes indukciójú légcserélő rendszereket külön-külön kell elvégezni (kivéve a függőleges vagy vízszintes gyűjtő csatornákat). A többszintes épületben a szellőzést a különféle padlók szellőzőcsatornáival egy közös (előre gyártott) csőhöz csatlakoztathatjuk..
A természetes szellőztető rendszer diagramja a levegő eltávolításával a műholdas csatornákon keresztül, amelyek a fő csatornával kommunikálnak az egyik emeleten
A műholdas csatornák előregyártott bányájához egy vagy több emeleten kell csatlakozni. A két felső szint kipufogócsöveit nem szabad csatlakoztatni a gyűjtőcsatornahoz, célszerűbb a kisülés elválasztása.
A levegőcsere megszervezésétől függően meg kell különböztetni a keverő és a levegő elmozdulású szellőztetést. A kevert levegő tipikus a légmentesen gőzzáró helyiségekre, valamint a légmentes falakkal rendelkező beton- és téglaépületekre. A befúvást és a kipufogógáz szellőztetését kis szellőzőablakokkal hajtják végre, az ajtó és az ablaknyílások réseit is figyelembe veszik.
A magas helyi levegősebesség miatt a friss és szennyezett levegőt hatékonyan keverik és távolítják el. Így lehetetlen eltávolítani az összes káros szennyeződést, mivel a helyiségben mindig vannak olyan zónák, amelyeknek légsebessége szinte nulla. Csak a szellőztető rendszer megfelelő elrendezése érheti el a kívánt hatást.
A szellőzőcsatornák elrendezése az előregyártott szellőzőcsatorna csatlakoztatásával két emeleten
Európában leggyakrabban az ellátó- és elszívórendszert használták korábban. Ezt a belső és a külső levegő hőmérsékleti különbsége miatt fellépő természetes tapadás miatt hajtják végre. Az eszközrendszer népszerűsége, amelyben a beszívott levegő forrása az ablakkeretek és a nyitott ablakok rései, az eszköz alacsony költségének és az egyszerűségnek köszönhető. Ezenkívül a természetes áramlású szellőzés gyakorlatilag nem igényel további karbantartást.
Manapság a modern ablakok tömítettsége miatt a lakóépület természetes szellőztetése hatástalan. A hideg évszakban kevesen akarunk elveszíteni értékes hőt a szükséges légáramlás biztosítása érdekében. A lakás nyomásmentesítése (az ablak kinyitása) azonban csak további kellemetlenségeket okoz a zajszint (az utcáról) növekedésével, a hőveszteséggel, de még mindig nem biztosítja a szükséges légáramot a szellőzéshez, hogy hatékonyan működjön. A páratartalom észrevehetetlenül növekszik, ha a lakás meleg, nedves mikroklímájú, meleg, nedves mikroklímában kiváló feltételeket teremt a gombák és a penész növekedéséhez, ami kellemetlen és egészségre ártalmas..
Szabályozott rendszerrel, amely természetes beáramlást biztosít az ellátószelepeken keresztül, nemcsak biztosítja a szükséges légcserét, hanem csökkentheti a lakásba jutó zajt is. Mechanikus elszívó (valamint mechanikus bemeneti és elszívó) szellőztető rendszer alkalmazásával normalizálható a lakások levegő-hő üzemmódja, amely lehetővé teszi a hőtermelés költségeinek jelentős csökkentését.. Levegő visszanyerése (a kipufogó levegő hővisszanyerése), alacsony energiafogyasztás mellett fenntartható az optimális mikroklíma.
